Vérbefagyott holttestek, sötét titkok, hátborzongató rejtélyek - a lelke mélyén mindenki vágyik egy kis izgalomra, nem csoda, hogy a krimi mindig is a szórakoztató irodalom kedvenc műfaja volt. De mi történik akkor, ha a hidegvérű, vagy épp brutális gyilkosságok nem csupán a könyvlapokon kelnek életre? Ha a félelmetes írói fantázia nem éri be annyival, hogy fiktív karaktereket tesz el láb alól? Ha az író, költő a valóságban is gyilkossá válik?

A legiszonyatosabb bűntényeket nem a népszerű thrillerszerzők, hanem maga az élet írja. Alábbi összeállításunkban nyomozójátékra hívjuk erős idegzetű (és gyomrú) olvasóinkat: ki tudja megfejteni, mely irodalmi nagyságok követték el a következő borzalmas gyilkosságokat? Megfejtések a cikk végén!

A pap, akit szerelemféltés miatt szúrtak le I.

Időpont: 1455. június 5.

Helyszín: Franciaország, Saint Benoit, Rue Saint-Jacques sikátor

Az áldozat: Philippe Chermoye (Sermaise), pap

A bűntény: Az áldozattal egy feltehetőleg szóváltással induló utcai harc során tőrdöfés és a koponyáját bezúzó ütés végzett. A gyilkos eszköz: tőr vagy kés, utcakő.

Konyhakéssel mészárolta le az anyját I.

Időpont: 1796. szeptember 22.

Helyszín: Anglia, London, családi ház a Little Queen Streeten

Az áldozat: Elizabeth Lamb

A bűntény: Az idős és beteg családanyával hangos szóváltást követően, több késszúrással végzett a tettes. A gyilkos eszköz: konyhakés.

Nora Roberts: Megszállottság

Az agyonlőtt feleség tragédiája I.

Időpont: 1919. július 22.

Helyszín: Regőce, orvosi rendelő

Az áldozat: Jónás Olga

A bűntény: Az áldozat - miután egy éves kislánya szeme láttára háromszor rálőttek revolverrel - súlyos sebesülései ellenére még át tudott menni a szomszédba segítségért, ott azonban egy órán belül elvérzett.

B A Paris: Zárt ajtók mögött

Brutálisan kivégezte az elnököt I.

Időpont: 1932. május 6.

Helyszín: Franciaország, Párizs, Hotel Salomon de Rothschild

Az áldozat: Paul Doumer, Franciaország miniszterelnöke

A bűntény: A merénylő az előkelő szállodában rendezett könyvvásárra becsempészett Browning kézifegyverrel, három közelről leadott lövéssel gyilkolta meg az elnököt.

Gyerekfejjel, féltéglával gyilkolt I.

Időpont: 1954. június 22.

Helyszín: Új-Zéland, Christchurch, Victoria Park

Az áldozat: Honorah Rieper

A bűntény: A két  fiatalkorú tettes egy harisnyába csavart féltéglával verte agyon az áldozatot.

Hitlernek nézte, ezért lemészárolta főbérlőjét I.

Időpont: 1986.

Helyszín: Izland, Reykjavík

Az áldozat: egy mit sem sejtő főbérlő

A bűntény: Az áldozatot brutális kegyetlenséggel, egy késsel szabályosan feltrancsírozta a tettes. A háttérben Louis Armstrong What a wonderful world című dala szólt.

Camilla Lackberg: Ártatlanok

Megkínzott holttest a folyóban I.

Időpont: 2000.

Helyszín: Lengyelország, Wroclaw

Az áldozat: Dariusz Janiszewski, üzletember

A bűntény: Hónapokkal az eltűnése után az áldozat megkínzott tetemét halászok fogták ki az Oderából.

Eutanázia helyett brutális feleséggyilkosság I.

Időpont: 2007. január 10.

Helyszín: Skócia, West Burra, Papil

Az áldozat: Mandy Horne

A bűntény: A tolószékhez kötött, súlyosan beteg áldozattal harminc késszúrás végzett, holttestére lemészárolt háziállatai között találtak rá.

Robert Galbraith (J.K. Rowling): Gonosz pálya - Cormoran Strike újabb kalandja

És most lehull a lepel az elkövetőkről...

A pap, akit egy utcalány miatt szúrtak le II.

A tettes: Francois Villon

Ha a középkorban már léteztek volna bulvárlapok, a nagy költőnek minden bizonnyal bérelt helye lett volna a címlapokon. A lehető legkétesebb alakokkal, bűnözőkkel, iszákosokkal barátkozott, kedveseit előszeretettel választotta a leghírhedtebb prostituáltak közül, és többször is összeütközésbe került a törvénnyel. A legsúlyosabb bűntényt 1455 nyarán követte el, amikor egy ismeretlen okból kirobbant szóváltás során megölte Philippe Chermoye atyát, aki állítólag szerelmi riválisa volt. A költőnek VII. Károly király 1456-ban kegyelmet adott - Villon kérvényeiben arra hivatkozott, hogy áldozata utolsó szavaival megbocsátott neki.

Konyhakéssel mészárolta le az anyját II.

A tettes: Mary Lamb

Az angol írónő - akinek nevét leginkább a bátyjával, Charles-szal közösen írt Shakespeare-mesék kapcsán ismerhetjük - mentálisan súlyosan terhelt családból származott. 1796-ban Charles intézetbe került, Mary-nek pedig egyedül, súlyos anyagi gondokkal küszködve kellett ápolnia beteg anyját, teljesen szenilis apját és balesetből lábadozó öccsét. A mentálisan egyébként is instabil Mary összeroppant a teher alatt, és egy elfajuló vita során egy konyhakéssel halálra szúrta anyját. A gyilkos fegyvert a korábban hazaengedett Charles vette ki húga kezéből, aki a gyilkosság után hat hónapot töltött egy elmegyógyintézetben.

Az agyonlőtt feleség tragédiája I.

A tettes: Csáth Géza

A súlyos kábítószerfüggőséggel és paranoiával küzdő író betegesen féltékeny volt feleségére, Jónás Olgára, akit naplójában többek között azzal is vádolt, hogy titokban az életére tör. Élete utolsó éveiben az üldözési mánia és a téboly annyira elhatalmasodott Csáth Gézán, hogy sem családja, sem barátai, sem az orvosi kezelések nem tudtak rajta segíteni. 1919. július 22-én, feldúlt idegállapotban, három pisztolylövéssel halálosan megsebesítette feleségét, majd nagy adag morfiumot vett be és felvágta az ereit. A vérző asszony kétségbeesetten botorkált át a szomszédba segítségért, végül itt érte a halál. Az iszonyú eseménynek a házaspár egy éves kislánya is szemtanúja volt. A tragikus sorsú írót ekkor még sikerült megmenteni. Unokatestvére, Kosztolányi Dezső visszaemlékezései szerint később nem akarta elhinni, hogy meghalt a felesége, még akkor sem, amikor megmutatták neki a temetési számlákat.

Brutálisan kivégezte az elnököt II.

A tettes: Paul (Pavel) Gorgulov

Az emigráns orosz író-költő (valamint tiltott orvosi műtéteket végrehajtó sarlatán) stílszerűen egy könyvvásárt választott helyszínül ahhoz a merénylethez, amelynek során agyonlőtte az akkori francia elnököt, Paul Doumer-t. A politikai fanatikus Gorgulov az 1917-es forradalomban a bolsevikellenes Fehér Seregben harcolt, és nem tudta megbocsátani a franciáknak, hogy nem támogatták a fehér mozgalmat Oroszországban. Miután a tárgyalások során elvetették az elmezavar lehetőségét, szeptember 14-én guillotine-nal kivégezték.

Gyerekfejjel, féltéglával gyilkolt II.

A tettes: Anne Perry (Juliet Hulme)

A történelmi detektívregények népszerű szerzőjéről kevesen tudják, milyen sötét titkot rejt a múltja. A Juliet Hulme néven anyakönyvezett írónő alig töltötte be a tizenhatot, amikor legjobb barátnőjével, Pauline Parkerrel brutálisan meggyilkolta annak anyját. Honorah Rieper és Pauline apja éppen válófélben voltak. A válás azt jelentette, hogy a barátnőknek el kell szakadniuk egymástól. A túlfűtött, beteges fantáziavilágban élő tinik ezt nem bírták volna elviselni, ezért ördögi tervet eszeltek ki. Egy parkbeli séta során egy elhagyatott ösvényen harisnyába csomagolt féltéglával, több mint húsz ütéssel agyonverték Honorah-t. Mivel az új-zélandi törvények szerint a halálbüntetéshez túl fiatalok voltak, a lányokat szabadságvesztésre ítélték. Öt év elteltével kiengedték őket, Juliet pedig Anne Perry néven folytatta életét és sikeres írónővé vált. A gyilkos tinédzserekről 1994-ben Mennyei teremtmények néven Oscar-esélyes film készült, Peter Jackon rendezésében, Kate Winslet főszereplésével.

Hitlernek nézte, ezért lemészárolta főbérlőjét II.

A tettes: Bjarni Bernhardur Bjarnason

Izlandon a nyolcvanas évek közepén még nem a futballválogatott hősiessége, hanem egy tébolyult művész  iszonytató rémtette tartotta izgalomban a közvéleményt. Bjarni Bernhardur költő és festő akkoriban közepes ismertségnek és népszerűségnek örvendett, ám egy brutális bűntény örökre megváltoztatta az életét. A súlyos mentális problémákkal, skizofréniával és drogfüggőséggel küzdő Bjarni egy elborult pillanatában az - állítólag - önvédelmi célból magánál hordott késsel szabályosan feldarabolta volt főbérlőjét, miközben Louis Armstrong What a wonderful world című, legendás dalát hallgatták a férfi lemezjátszóján. A zavarodott költő szerint tettének semmi racionális oka nem volt, csak hogy drogos tébolyában azt képzelte, áldozata nem más, mint Hitler álruhában. A ma is élő és alkotó, nyugdíjas Bjarni a gyilkosság után csaknem kilenc évet töltött elmegyógyintézetben.

Eutanázia helyett brutális feleséggyilkosság II.

A tettes: Harry Horse (Richard Horne)

Harry Horse nevét leginkább bűbájos gyerekkönyvei (pl. a népszerű Kisnyuszi-sorozat) tették ismertté, életének utolsó fejezete azonban egy véráztatta, gyomorforgató, beteg horrorregény lapjaira kívánkozik. 2007. január 10-én, skóciai bungalójában fedezték fel az író holttestét, karjában felesége, Mandy tetemével. Az asszony súlyos beteg volt, sklerózis multiplexben szenvedett, ám kiderült, szó sincs romantikus, Rómeó és Júlia-stílusú közös halálról. Ellenkezőleg: az egész életében depresszióval és indulatkitörésekkel küzdő szerző elképesztő brutalitással, harminc késszúrással mészárolta le párját (állítólag előtte altatókkal próbálta a túlvilágra segíteni), majd az összes háziállatukat megölte, végül pedig magával is végzett.

Megkínzott holttest a folyóban II.

A tettes: Krystian Bala

A lengyel szerző hátborzongató történetéről nehéz elhinni, hogy igaz, és nem egy krimiíró agyából pattant ki. A hatóságoknak évekig fejfájást okozott Dariusz Janiszewski esete, akinek holttestét az Oderából fogták ki, hónapokkal az eltűnése után. A tetemen brutális kínzás jeleit fedezték fel. A rejtélyt évekig nem sikerült megoldani, mígnem egy detektív kísérteties hasonlóságokat fedezett fel a gyilkosság és Bala 2003-as debütáló regényének, az Amoknak bizonyos részei között. A könyvben szereplő fiatal nőt ugyanúgy kötözik és kínozzák meg, mint Dariuszt, a mindent megúszó gyilkos-narrátor (micsoda véletlen, a neve Chris) pedig egyértelműen az íróra emlékeztet. Bala vesztére az is kiderült, hogy ismerte az áldozatot, aki akkoriban épp az ő exnejével találkozgatott. A saját magát lebuktató, exhibicionista szerzőt 2008-ban 25 évre ítélték. Jelenleg büntetését tölti, és közben új regényén munkálkodik.

Negyven év alatt több mint félszáz nemzetközi bestsellerrel a háta mögött Stephen King minden idők legnépszerűbb szerzőinek egyike, munkája azonban kevés elismerést kap ’magasabb’ irodalmi körökben. 

2003-ban, amikor kitüntették az amerikai Nemzeti Könyvdíjjal, valóságos hadjárat indult ellene, élén a legendás irodalomtörténésszel és kritikussal, Harold Bloom-mal. A The Western Canon szerzője az amerikai kultúra hanyatlását látta abban, hogy az általa filléres rémregények írójának tartott King ilyen rangos kitüntetést vehetett át.

Stephen King: Tortúra

Bloom véleménye több mint egy évtizeddel később sem változott, ahogy az a BBC-nek tett nyilatkozatából is kiderül: „Stephen King neve Proust, Joyce, Henry James, Faulkner és a regény műfajának többi mestere mellett szóba sem jöhet egy komoly olvasó számára.”

De ha King valóban nem más, mint filléres rémregények szerzője, hogyan merülhet fel a neve  egyáltalán az amerikai irodalmi kánon kapcsán? Peter Straub, a horror műfajának másik, számos Bram Stoker-díjjal kitüntetett csillaga érdekes szemszögből közelíti meg a kérdést.

Stephen King: Aki kapja, marja

Straub King munkásságát Charles Dickenséhez hasonlítja: mindkettejük népszerűsége rendkívüli, széles és változatos összetételű tömegek élvezik írásaikat, hihetetlenül termékeny írók, érdeklődésük középpontjában az alsóbb társadalmi osztályok állnak, vonzódnak a groteszk és morbid dolgokhoz.

Ami azonban még ennél is fontosabb: a népszerűség irodalmi megítélésük szempontjából mindkét szerző esetében inkább átoknak, mint áldásnak bizonyult. Kinggel kapcsolatban már hirtelen felívelő pályája kezdetén, a 70-es években felmerült a kérdés, hogy vajon ’komoly’ írónak számít-e vagy sem. Akkoriban erre egyértelmű nem volt a válasz, hiszen hogyan is képviselhetne valódi irodalmi értéket egy olyan szerző, aki ilyen közvetlenül és sikeresen érint meg ennyire széles  - és részben műveletlen −olvasóréteget.

Stephen King: Újjászületés

Straub rávilágít, hogy a ma már a világirodalmi kánon fontos részét képező Dickensről annak idején kísértetiesen hasonló dolgokat mondtak bírálói a ’magas’ irodalmi körökben. George Eliot például egyenesen felháborodott azon a szerinte extravaganciába hajló népszerűségen, amit a Twist Oliver „melodramatikus és szentimentális” szerzője élvezett: „Megkérdezhetnénk, hogy egyáltalán ki veszi komolyan Mr. Dickenset?” A kérdés akár Kingről is szólhatna.

Dickens életművéről természetesen már tudjuk, hogy kiállta az idő próbáját, jelentőségét többé nem kérdőjelezik meg. És hogy Stephen Kingre milyen sors vár? Ez még a jövő zenéje, de annyi bizonyos, hogy bár kiterjedt bibliográfiájában jócskán akadnak gyengébb minőségű művek is, legértékesebb alkotásai a popkultúrának mára szerves részévé váltak.

Könyvajánló

Stephen King: Rémálmok bazára

Harmincöt évvel az Éjszakai műszak című novelláskötete után a hátborzongató történetek nagymestere új elbeszélés gyűjteménnyel lepte meg Hűséges Olvasóit.

A Rémálmok bazára húsz, kötetben korábban nem közölt történetet tartalmaz, s King mindegyikhez rövid bevezetőt írt, amelyben feltárja az írások születésének körülményeit és a maga személyes motivációit.

A történetek között izgalmas kapcsolatok, közös vonások fedezhetők fel: erkölcs, utóélet, bűntudat, mit tennénk másként, ha a jövőbe látnánk vagy éppen kijavíthatnánk a múltban elkövetett hibáinkat. Némelyik novella szereplője az élete végéhez közeledve felidézi bűneit és vétkeit; mások ráébrednek, hogy természetfeletti képességekkel rendelkeznek; és vannak, akik vesztükre egyenesen az ördöggel paktálnak.

King kirakodóvásárában igazán változatos a kínálat - egy autónak látszó szörny (a la Christine), egy ember, aki gyászjelentésekkel gyilkol, egy e-könyv-olvasó, amely párhuzamos világokra nyit ablakot, és persze az örök favorit, az emberiség végpusztulása... Minden olvasó megtalálhatja itt a maga kedvencét - de a szerző figyelmeztet, hogy a portékáját óvatosan kell kezelni, mert "a legjobbaknak foguk van".