A jó hír az, hogy dacára az ellenkező híreszteléseknek az emberek még mindig olvasnak könyveket. Mondhatnánk, a Gutenberg-galaxis él és virul, köszöni szépen, jól van. A rossz hír az, hogy soha nem látott mértékben önti el a könyvesboltok polcait a botrányirodalom. Míg a sokat átkozott világhálón egyre inkább szűrik a tartalmakat és egyre intenzívebb megfigyelés alatt tartják a felhasználókat, a könyvpiacon szinte bármi megjelenhet, korlátozás nélkül. Például olyan  - számos országban már most bestseller - kiadvány is, amelynek segítségével az átlagember is megtanulhat szakszerűen bombát készíteni, holttestet eltüntetni, eszméletlenre verni valakit, vagy éppen autót lopni.

Clint Emerson: 100 halálos technika - a túléléshez

Persze megközelíthetjük a témát más nézőpontokból is. A kiadó lelkes kampányából úgy tűnik, mintha a szerző, Clint Emerson, az amerikai haditengerészet nyugállományba vonult elit kommandósa valóságos hős lenne, aki felebaráti szeretettől vezérelve, kizárólag az emberiség érdekében cselekszik ezekben a sötét időkben (Batman, Amerika Kapitány és a többiek titokban elmorzsolnak egy könnycseppet). A volt SEAL titkos ügynök 100 halálos technika – a túléléshez címet viselő „túlélési kézikönyve” segítségével arra akar tanítani minket, hogyan maradjunk életben és védjük meg magunkat napjaink veszélyes világában, ahol bármikor terrorcselekmény, lövöldözés, vagy épp virtuális bűncselekmény áldozatává válhatunk.

A szerző, aki nem vállal felelősséget

Igazán megható ez a gondoskodás, már keresem is, melyik esernyőmből fabrikálhatnék ólmosbotot, hogy a 6-os villamoson a táskámban matató zsebesek körmére koppintsak vele (ha közben egy-két csontjuk eltörik, annál jobb). Persze fordítva is elsülhet a dolog, például ha én lépek rá véletlenül valakinek a lábára a délutáni csúcsforgalomban, és az illető – szigorúan önvédelmi céllal persze – jól elagyabugyál egy házilag, újságpapírból gyártott szegecses bunkóval, vagy ököllel tanít móresre Emerson módszere szerint úgy, hogy az agyam előre-hátra csapódjon az agyvizemben és biztosan elveszítsem az eszméletem. Ezeket az életben maradáshoz feltétlenül szükséges képességeket ugyanis – sok más mellett – mind el lehet sajátítani a könyvből.

Howard E. Wasdin - Stephen Templin: A 6. számú SEAL-csoport

Szóval Emerson lehet éppen hős is, de akinek ez a megközelítés túl erős, az biztosan örömmel fogadja az olyan, könnyedebb véleményeket, mint amilyen a kötethez ajánlást író Bear Gryllsé, vagy magáé a szerzőé. A túlélőceleb és a volt kommandós egyetértenek abban, hogy a könyv elsődleges célja az önvédelmi technikák bemutatása mellett a szórakoztatás. Kérdés, vajon mennyire találnák szórakoztatónak, ha valaki a 100 halálos technikából elsajátított profi módszerrel törné fel az ő garázsukat és lopná el az ő kocsijukat, mindezt természetesen úgy, hogy a rendőrség sose akadjon a nyomára -  mert a könyvből ezt is jól megtanulta!

Bear Grylls, aki szintén milliókat kaszált "túléléssel"

Bár a szórakoztató irodalom műfaji határai elég tágak, talán nem én vagyok az egyetlen, aki szerint a házi bombagyártás szakszerű és olvasóbarát (műve közérthetőségére nagy hangsúlyt fektet a szerző, ergo nem kell atomfizikusnak lennünk ahhoz, hogy megértsük az instrukciókat) leírása ezeken a határokon kívül esik. Ugyanez a helyzet a holttestek vagy éppen a DNS profi eltüntetésének különböző módozataival. Az önvédelem kategóriája szintén kérdéses Emersonnál: hogyan tartozik bele például a robbanószerek otthoni előállítása? Ez talán inkább a terrorcselekményhez áll közelebb, bár az is igaz, hogy ha én robbantom fel őket, ők már nem robbanthatnak fel engem…

Bear Grylls: Extrém ételek - Mit egyél, ha az életed múlik rajta?

Persze ahogy a szerző mondja, ha eljön a világvége, mindent szabad. Jómagam inkább úgy fogalmaznék, ha az embereknek mindent szabad, a vártnál jóval hamarabb eljön az a bizonyos világvége. Például ha néhány ezer forintért bárki korlátozás nélkül hozzájuthat egy olyan kiadványhoz, amelynek segítségével hivatásos kémeket, bérgyilkosokat, terroristákat megszégyenítő módon követheti el a legsötétebb bűncselekményeket… Amikért természetesen sem a szerző, sem a kiadó nem vállal felelősséget.

Peter Darman: Túlélés

Komolyra fordítva a szót: Clint Emerson 100 halálos technika – a túléléshez című „kézikönyve” (amely a könyvesboltokban többnyire a „Hobbi, szabadidő” polcokon található meg…hm) számtalan erkölcsi kérdést vet fel, hiszen a címben ígért túlélési technikák helyett gyakorlatilag bűncselekmények profi kivitelezéséhez és a hatóság megtévesztéséhez ad tippeket és segítséget az egyszerű olvasóknak. Igazi botránykönyv tehát, ami iránt természetesen hatalmas az érdeklődés. Elvileg az átlagembernek íródott, de mivel bárki hozzáférhet, piti tolvajok, rablógyilkosok, képzett terroristák ugyanúgy tanulhatnak belőle. Pont egy ilyen könyv az, amire most az emberiségnek szüksége volt - mintha nem lenne enélkül is elég veszélyes a világ.

Hollywoodban bevett gyakorlat a népszerű könyvek megfilmesítése, ami tökéletesen érthető, hiszen a munka felét megspórolhatják, amennyiben a jó film alapjául szolgáló jó sztori már eleve adott. Csakhogy a filmvászonra vitt irodalmi klasszikusok kettőnél több élű fegyvernek bizonyulhatnak.  Egyrészt korántsem biztos, hogy az átlag másfél-két órás, szűkös időkeretbe sikerül belesűríteni a történet lényegét (hogy a könyv szellemiségéről már ne is beszéljünk), másrészt elég a legkisebb hiba a forgatókönyvben vagy a színészi játékban ahhoz, az egész adaptáció elússzon. És akkor hol vannak még a könyvmolyok elvárásai, akik már attól is kitérnek a hitükből, ha kedvenc regényük főhőse a filmváltozatban nem egy, hanem két tükörtojást eszik reggelire?

Közhelyszámba megy, hogy a könyvből készült film soha nem lehet olyan jó, mint maga a könyv, de azt el kell ismerni, hogy vannak olyan rendezők, akik kiállták a próbát és sikerrel vittek vászonra nagy irodalmi klasszikusokat. Sokan közülük egyéni látásmódjukkal, sajátos megközelítésükkel új távlatokat nyitottak meg egy-egy jól ismert történet értelmezésében.  Gondoljuk csak Robert Mulligantől a Ne bántsátok a feketerigót!-ra, Coppola Keresztapa-trilógiájára, a Trainspottingra Danny Boyle-tól vagy Milos Forman Száll a kakukk fészkére-adaptációjára.

Vannak azonban olyan esetek is, amikor egy ismert és szeretett irodalmi alkotás megfilmesítése a nagy elvárások ellenére katasztrofális eredményt hoz. Ennek számos oka lehet: a rendező önkényes, a szerzőt nem tisztelő „műértése”, a gyenge színészi játék, a túlzásba vitt újítási vágy és még sok más, de a leggyakoribb talán a „sokat markol, keveset fog”-jelenség.  Az alábbiakban ezekből következik egy válogatás: tetszés szerint lehet elborzadni, sírni, nevetni, dühöngeni, és persze folytatni a listát saját ötletekkel!

A skarlát betű

Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű

Nathaniel Hawthorne híres történelmi regényéből a többszörös Oscar-díjas Roland Joffénak sikerült 1995-ben egy hírhedt romantikus drámát alkotnia. A regényhez hasonlóan a film is felejthetetlen, igaz, a maga módján:  hét kategóriában jelölték a legrosszabb filmeknek kijáró Arany Málna-díjra, ebből négyet el is „nyert”.  A skarlát betű példája ékesen bizonyítja, hogy sem egy csodálatos történet, sem egy kiváló rendező nem jelent garanciát a sikerre, ha könyvadaptációról van szó.  Különösen akkor nem, ha a női főszereplő bonyolult karakterét egy olyan, közepesnél gyengébb színésznőre bízzák, mint Demi Moore – aki a túlfűtött fürdőkádas jeleneten kívül semmi emlékezeteset nem nyújtott a filmben.

Galaxis útikalauz stopposoknak

Neil Gaiman: Ne ess pánikba!

Emlékszem, annak idején Garth Jennings sci-fi komédiájának már az előzetese is kivágta nálam a biztosítékot.  Bár tagadhatatlan, hogy megjelenik benne a könyvre jellemző száraz humor, és a színészek (Martin Freeman, Zooey Deschanel, Bill Nighy, Sam Rockwell ,Mos Def ) nagyszerű alakítást nyújtanak, de ők sem tudták menteni a helyzetet. A sci-fi klasszikusként szinte vallásos tisztelettel övezett Galaxis útikalauz-rajongókat szerte a világon felháborította a szentségtörés, és tulajdonképpen igazuk is van, mert ha van könyv, amit egyszerűen képtelenség hitelesen megfilmesíteni, akkor ez az.

A Macska – Le a kalappal!

Dr. Seuss: Kalapos Macska

Az angol nyelvű gyermekirodalom egyik legnépszerűbb klasszikus figuráját, a zseniális nyelvművész Dr. Seuss Kalapos Macskáját Mike Myers keltette életre Bo Welch 2003-as filmjében. A  családi mozinak szánt, zenés komédiaként besorolt „remekmű” inkább horrorfilmre emlékeztet, ami gyerekeknek még szülői felügyelet mellett sem való. A többnyire vicces/irritáló figurákat alakító Myers Macskaként annyira ijesztő, hogy a filmet korhatáros jelzéssel kellene ellátni miatta. A maszkmester talán eltévesztette a direkciót és a mókás, bajkeverő macsek helyett Chucky, a gyilkos baba háziállatát rémálmodta a mozivászonra.

Alkonyat – sorozat

Stephanie Meyer: Alkonyat

Stephanie Meyer romantikus vámpírmeséje nyomtatott formában sem hordoz magvas gondolatokat és világmegváltó eszméket, de nem is ez a célja. Edward és Bella történetén egy generáció nőtt fel, a könyvek nyomán pedig újraéledt a populáris irodalomban a vámpírkultusz, méghozzá a korábbinál jóval szofisztikáltabb, csillámporosra kozmetikázott formában (limonádé-vámpírok). A filmek körül  világméretű tinihisztéria alakult ki, ami javarészt az ábrándos tekintetű Robert Pattinsonnak volt köszönhető, aki  pillanatok alatt a tizenéves lányok bálványa lett. Nem csoda, hogy az Alkonyat-filmek még ma is remek alapanyagot szolgáltatnak a parodizáláshoz, de a gyenge színészi játékkal, lapos dialógusaival, papírvékony karaktereivel, mondvacsinált konfliktusaival és ál-misztikumával tulajdonképpen maga a film önmaga legjobb paródiája.

A Da Vinci-kód

Dan Brown: A Da Vinci-kód

Mindig is arra gyanakodtam, hogy a film rajongói főleg olyan emberek, akik terjedelmi okokból  nem tudták rávenni magukat arra, hogy végigolvassák a  vaskos kötetet.  Számukra rossz hír, hogy erősségei ellenére (pl. Hans Zimmer díjnyertes filmzenéje) Ron Howard 2006-os filmje fele annyira sem érdekfeszítő, mint az eredeti könyv.  Bár az atmoszférát kétségkívül sikerült megteremteni, éppen a nyomtatott szöveget lebilincselővé tevő részek hiányoznak: a rejtvényfejtés, az összeesküvés-elmélet kibogozásának valódi izgalma. A legnagyobb rejtély a filmben tulajdonképpen az, hogy miért visel Tom Hanks vállig érő Bundesliga-frizurát.

Gulliver utazásai

Jonathan Swift: Gulliver utazásai

Amikor Jonathan Swift megírta minden idők legnagyobb és legsikerültebb szatirikus regényét, nyilván nem is sejtette, milyen sors vár művére a későbbiekben. Gulliver kalandozásait a legtöbbször értelmetlen, tanulság nélküli gyerekmesévé szokták butítani, de talán még ez sem olyan fájó, mint Rob Letterman 2010-es filmje. A kasszát nyilván kimerítették a 3D-s effektek költségei és Jack Black gázsija, így másra már nem maradt keret – pl. egy jó forgatókönyvre, ami nem hemzseg  a kínos, humortalan „poénoktól”.  A többnyire vicces Jack Black annyira közönséges és fárasztó a filmben, hogy fájdalom nézni.

Alíz Csodaországban

Lewis Carroll: Alíz kalandjai Csodaországban és a tükör másik oldalán

Tim Burtonről tudjuk, hogy nagy barátja az irodalmi művek filmes adaptálásának. Sajátos látásmódja, a sötét, groteszk, utánozhatatlan Burton-stílus többnyire sikerre viszi filmjeit, de néha vele is előfordul, hogy átesik a ló túlsó oldalára. Az Alíz Csodaországban esete ékes példája annak, mit tehet egy irodalmi klasszikussal a túlzásba vitt „modernizálás” - erre mondanák, hogy Lewis Carroll forog a sírjában. De Burton nemcsak az eredeti szerzőt nem kímélte, hanem a számos feldolgozást megélt történet egyéb verzióit sem, amik szerinte nem szólnak másról, mint egy lány vándorlásáról egyik dilis karaktertől a másikig, érzelmi kapcsolódás nélkül. Ő azonban valami egészen mást akart, és ez sikerült is neki – inkább sajnos, mint szerencsére. Olyannyira megváltoztatta a történetet, hogy csak nyomokban emlékeztet az eredetire, ennek ellenére tulajdonképpen az ő meséje is csak egy lány vándorlásáról szól egyik dilis karaktertől a másikig.

A nagy Gatsby

F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby

Amfora ohne tartalom – mondaná Varró Dániel. Baz Luhrmann filmje csillogó-villogó, szemkápráztató, akárcsak maga a viharos húszas évek, valami mégis hiányzik belőle. Valami, ami az eredeti regényben, F. Scott Fitzgerald legjobb művében még megvolt. Hiába az Oscar-díjas jelmezek, Leonardo Dicaprio és Carey Mulligan nagyszerű alakítása, a fantasztikus filmzene, a film végén mégis ürességet érzünk, mert a könyv valódi mondanivalójából, hangulatából szinte semmi sem szűrődik át. Látványos és költséges börleszk-show, semmi több.

Trója

Homérosz: Íliász

A „hollywoodizált” irodalmi klasszikusok tragédiájának egyik legékesebb példája Wolfgang Petersen 2004-es Trójája. A történet alapja Homérosz nagyszerű eposza, az Íliász, de annyira tocsog a hollywoodi cukormázban, hogy a szereplők nevén és egy-két ismert fordulaton kívül (pl. a falovas csel) jobb, ha nem is próbálunk további egyezéseket keresni.  A fiatal szereplők természetesen mind úgy festenek, mintha a Vogue címlapjáról léptek volna le (kivéve Brad Pitt Akhilleuszát, aki valami gyanús bárban táncoló, tetőtől-talpig legyantázott, olajos testű selyemfiúra emlékeztet), és karaktereik is körülbelül annyira bonyolultak, mintha egy női magazin lelkipatyolat-rovatából származnának. A dialógusok mesterkéltek, a csatajelenetek patetikusak, a lelki konfliktusok hiteltelenek, a csöpögős szerelmi vonallal együtt.  A Trójának körülbelül annyi történelmi/irodalmi vonatkozása van, mint a Szulejmánnak és egyébként is csak az különbözteti meg egy kosztümös szappanoperától, hogy fél órás epizódok helyett egy csaknem három órás filmen keresztül húzzák-vonják a különben mindenki számára ismert végkifejletet.

Eragon

Christopher Paolini: Eragon

Christopher Paolini alig 17 éves volt, amikor megjelent első fantasy regénye, amely az amerikai bestseller listákon rövid ideig a Harry Pottert is megelőzte.  Eragon, a sárkánylovas fiú történetének megfilmesítését világszerte nagy várakozás előzte meg, 2006-ban a moziban azonban hatalmas csalódás érte a rajongókat. Tény és való, nem lehet könnyű egy több mint 500 oldalas regény cselekményét egy másfél órás filmbe belezsúfolni, de azt, hogy közben az eredeti történet, a karakterek, konfliktusok ennyire elvesszenek, maga a rendező,  Stefen Fangmeier se gondolta volna. Igaz, a direktori székben ez volt az első próbálkozása. Fangmeier korábban a vizuális effektek szakértőjeként dolgozott olyan filmekben, mint a Jurassic Park, a Ryan közlegény megmentése, a Sin City vagy a Terminátor - nem véletlen, hogy az Eragon egyetlen igazi erősségének a számítógépes animációk számítanak.

Biztos, hogy egy újabb cserepes virágnak örülne a legjobban? A közös wellnesshétvége most nem fér bele a költségvetésbe, de valami igazi élménnyel akarod megajándékozni ezen a különleges napon? Szeretnéd kifejezni, mit jelent neked az ő nem múló szeretete, de nem találod a megfelelő szavakat?

Közeleg az anyák napja. Szerencsére manapság egyre többen igyekeznek a szokásos szobanövény vagy virágcsokor dilemmán túllépve valóban személyre szóló ajándékot kitalálni édesanyjuknak. A legszebb meglepetést kétségkívül a közös élmények jelentik, mert ezek azok, amik összekötnek minket.

Ha a nyaralást kettesben vagy a vacsorát a drága étteremben most nem is engedheted meg magadnak, van egy olyan  - nem költséges, ám annál maradandóbb - ajándék, amivel meglepheted őt, ez pedig a közös olvasás élménye. A közös olvasmány két ember között szoros kötelék és szép emlék lehet akkor is, ha több ezer kilométer távolságból olvassák ugyanazt a könyvet. Együtt izgulni, sírni, nevetni a történeten, megbeszélni a kedvenc részeket, szereplőket vagy hogy mi lett volna, ha…

Az alábbiakban összeállítottunk egy listát segítségül azoknak, akik az idei anyák napján szeretnék a közös olvasás csodálatos élményével megajándékozni édesanyjukat. Olyan lebilincselő, magyar- és világirodalmi könyveket válogattunk, amelyek központi témája az anyaság. Romantikus, hátborzongatóan izgalmas, csípősen ironikus, megdöbbentő, filozofikus, tragikus, könnyesen kacagtató…ezek között a regények között te is biztosan megtalálod a leginkább személyre szóló anyák napi ajándékot!

Emma Donoghue: A szoba – Az Oscar-díjas film alapjául szolgáló regény

Az ötéves Jack számára a Szoba maga a világ. Itt született, és Anyával együtt itt eszik, játszik, alszik és tanul. Jack képzeletét számtalan csoda foglalkoztatja - a tojáshéjakból épített kígyó az Ágy alatt, a Tévében látott képzeletbeli világ, a kuckó a Szekrényben, a ruhák között, ahová Anya esténként lefekteti, hátha jön Patás...
A Szoba Jack számára az otthont jelenti, de Anya számára börtön, ahol tizenkilenc éves kora óta - hét esztendeje - raboskodik. A Jack iránt érzett szeretetből egy egész életet épít fel a kisfiú számára tizenkét négyzetméteren. Ám ahogy Jack kíváncsisága egyre nagyobb, úgy nő Anya kétségbeesése is, hiszen tudja, hogy a Szoba hamarosan szűk lesz kettőjüknek.

A történet, amely Jack egyszerre megható és vidám előadásában bontakozik ki, a szívfacsaró körülmények közepette is legyőzhetetlen szeretetről, az anya és gyermeke közötti elszakíthatatlan kötelékről mesél. Megrázó, felemelő és magával ragadó regény, amely mindvégig mélyen emberi és megindító marad.

A Szoba az a hely, amit sosem fogunk elfelejteni.

Vámos Miklós: Anya csak egy van

Az "Anya csak egy van" Vámos Miklós nagyregényeinek egyike, 1992-94-ből. Tizenöt év alatt harmincnyolc kiadást ért meg. A világ azóta sokat változott, a mániás-depressziós - mindközönségesen: félbolond - anya viszont pontosan olyan, amilyen sok-sok sorstársa napjainkban. Elviselhetetlen és mulatságos. Szerencsétlen és mázlista. Félénk és bátor. Érzelemszegény és szerelmes.

A könyv végére megértjük, mennyivel fajsúlyosabb ember ez az idős hölgy, mint hinnénk. Míg az első fejezetekben sajnáljuk, az utolsókban már-már irigyeljük, bármilyen megrázó a sorsa. Meghat és megnevettet. Ha a regényt befejezve úgy érezzük, ideje fölhívnunk a saját anyánkat, jó nyomon járunk - a szerző írói nyílvesszeje célba talált.

Rosamunde Pilcher: Ház a tengerparton

A Kagylókeresők és a Szeptember népszerű szerzőjének romantikus regénye a festői Cornwall tájain játszódik. A kétgyermekes fiatalasszony férje halála után ide tér vissza, a barátnőjénél keresve vigaszt. A magányos tengerparti séták során újra találkozik tíz évvel korábbi szerelmével, s a viszontlátás kibillenti lelki egyensúlyából, és életének végiggondolására készteti. Visszaemlékezik anyja zsarnok szeretetében eltelt gyermekkorára, elsietett és rosszul sikerült házasságára, az örökké mások által meghatározott életére. Virginia ezúttal úgy dönt, hogy kézbe veszi sorsának irányítását.

Szabó Magda: Régimódi történet

„Anyámat 1967-ben vesztettem el, azt hittem, sose lesz belőlem ép ember a temetése után. Hogy valahogy talpra álltam, férjemnek köszönöm, aki szokott csöndes estéink egyikén nagyon is felfogott hallgatásomból azzal a szelíd mondattal idézett vissza reális életünkbe: „Rajtad mindig a munka segített, miért nem élsz a magad gyógyszerével? Lenke – mindketten így hívtuk anyámat – mióta élsz, mindig begyógyította minden reális-irreális sebedet. Tündér gyermekének születni nagy áldás, miért nem akarod rögzíteni az emlékét, hogy mások is megismerhessék? Te vagy az egyetlen, aki megteheti és képes erre.”

Mario Puzo: Mamma Lucia

Az 1920-as években Lucia Santa azért indul el Dél-Olaszország egyik eldugott hegyi falujából az Újvilágba, mert tudja, hogy lennie kell egy jobb életnek is. De az az élet, amely New Yorkban, a Tizedik sugárút környékén vár rá, még a legerősebb asszonyt is megtörheti. Két tragikus házassság után, hat gyerekkel, akikről egyedül kell gondoskodnia, már-már kilátástalan helyzetbe kerül. A nagy szegénység ellenére összetartja a családot. Nincs könnyű dolga, hiszen lobbanékony természetű lánya úgy akar élni és szeretni, mint egy igazi amerikai, legidősebb fia pedig túlontúl közeli kapcsolatba kerül a maffiával.

Romain Gary: A virradat ígérete

„Fognak ők még csodálkozni. Egyszer majd aranybetűkkel lesz bevésve a neved az iskola minden falába. Holnap bemegyek, és felolvasom nekik a legutóbbi verseidet. Színésznő voltam, nagy színésznő, tudok verset szavalni. Te leszel az új D'Annunzio! Az új Victor Hugo! Nobel-díjat fogsz kapni” – suttogta a kisfiú fülébe a büszke anya, és a kisfiút ez a félelmetes erejű anyai akarás hajtotta egy életen át munkára, kalandra, veszélyről veszélyre.
A koravén Romuska nem veszi komolyan anyja áradozásait, egészen addig, amíg szembesülnie nem kell azzal, hogy támasza, egyetlen rajongója súlyos beteg, és lehet, hogy már nem éri meg, hogy fiát hősként ünnepelje a világ. Rádöbben, hogy ennek a fantasztikus, különc asszonynak, aki minden áldozatot meghozott azért, hogy egy idegen országban egyedül felnevelje „tatár-zsidó fiát”, nem szabad úgy meghalnia, hogy ő cserbenhagyja. És elkezdődik a drámai versenyfutás az idővel.
Ebben a legkevésbé sem szokványos (mert a puszta tényekhez csak hézagosan ragaszkodó) életrajzban Romain Gary élete első negyven évéről számol be, arról, hogy végül sikerült valóra váltania anyja álmait, hitt a hitében, és összehozta az író-pilóta-diplomata hármas karriert, így próbálva meghálálni az anyai szeretetnek azt a hallatlan özönét és áldását, amely végigkísérte ifjúkorát.
A virradat ígérete a francia olvasók és kritikusok szerint Romain Gary (Émile Ajar) egyik legjobb regénye. A nagy sikerű Előttem az élet (amelynek Magyarországon az elmúlt 35 évben számos kiadása volt) voltaképpen A virradat ígérete „remake-je”, tükörregénye. Szőllősy Klára  a könyvről: „azt hiszem, ennél szebben még aligha írták meg az önző-önzetlen, erőszakosan odaadó, méregből s mézből összeszűrt anyai szeretet krónikáját.”

Bartis Attila: A nyugalom

Anya és fia él együtt egy pesti lakásban. Az anya egykor ünnepelt, imádói által bálványozott, irigyei által megvetett és gyűlölt színésznő volt. Szenvedélyes, érzéki nő, aki mindig úgy gondolta: szükség esetén szinte bármit megbocsát magának az ember . 15 éve a lábát sem teszi ki a lakásból. Szorong, retteg, gyűjtögeti disszidált lánya leveleit és árgus szemekkel figyeli íróvá lett fia minden mozdulatát. És miközben odakint szép lassan összeroskad egy politikai rendszer, egyre nyilvánvalóbb lesz , hogy a fiú immár sose fog szabadulni e gyűlölet és szenvedély szőtte hálóból. Még akkor sem, amikor az egy éjszakás, satnya kis kalandok után egy nap a Szabadság hídon találkozik Fehér Eszterrel.

Kate Long: Rossz anyák kézikönyve

1997, Anglia: megválasztják Tony Blairt, egy ország siratja Diana hercegnőt. És minden megváltozik Charlotte, Karen és Nami életében. Egy aprócska, északi bányászfaluban járunk, Lancashire-ben, gyárak és vörös téglás sorházak között. A falu másik oldalán a mocsár. Mindenki ismer mindenkit, van templom, közösségi ház, két kocsma, üzlet, mosoda, újságos.
Charlotte a rég bezárt tárnák fölött lakik harminchárom éves anyjával és nyolcvanéves nagyanyjával. A három nő élete átível az egész huszadik századon, és miközben szinte ki sem lépnek szűk közegükből, kiutat keresnek és mutatnak egymásnak az emberi élet tekervényes útvesztőjéből, melynek mindegy, hogy az egész bolygón át űz újabb kalandokra valakit, vagy a röghöz kötött testben élő szellemet csábítja, kísérti újra meg újra.
Kate Long sokat tud az emberi lélekről, és leginkább az emberi kapcsolatok érdeklik. A hatások és ellenhatások. Hogyan tanulunk vagy nem tanulunk elődeink vagy a magunk hibáiból. A szerző nem fél a tragikumtól, regénye egészében mégis vidám és bizakodó. A Rossz anyák kézikönyve nem gyermeknevelési szakkönyv, de önmagáról mindenki megtudhat belőle valamit.

J.M.G. Le Clézio: Az éhség ünnepei

Párizs, a harmincas évek második fele. Az előkelő Cotentin utca egyik nagypolgári lakásában él a bájos fiatal lány, Ethel Brun,szüleivel, jóképű, sármos, de könnyelmű apjával és szépséges, ám kissé hisztérikus anyjával, akit állandó féltékenység gyötör, mert életükbe beférkőzik az egykori szerető, a csodás hangú énekesnő. Ethel szenved ebben a hazugságokra épülő látszatvilágban. Aztán egy napon a Brun család elveszti minden vagyonát, kitör a háború, és nekik menekülniük kell a megszállt Párizsból. Ethel veszi kézbe a család sorsának irányítását. Nizzába mennek, és ebben az „operettvárosban”, majd a németek bevonulása után a hegyekben vészelik át a háborús éveket – bujkálva, éhezve, fázva. A háború után ide jön el Ethelért kamaszkori szerelme, hogy feleségül kérje, és mindent maguk mögött hagyva új életet kezdjenek a tengerentúlon. A Nobel-díjas francia író ebben a könyvében édesanyjának állít emléket, miközben feltámaszt egy letűnt kort. Lenyűgöző érzékletességgel eleveníti fel az Indiai-óceán szigeteinek legendákkal, babonákkal teli világát és a háború előtti Párizs alakjait, hangulatát. Finom humorral színezett megindító történetéből kiemelkedik Ethelnek, ennek a fiatal lánynak az alakja, „akiből – bár nem akarta – húszévesen hősnő lett”.

Sinéad Moriarty: Egyről a kettőre

Emma és James hosszú ideig hiába várt kisbabára, aztán egyszerre kettő is befutott. Nem, nem ikreik lettek, hanem a Jurij névre hallgató ennivaló orosz csöppségük mellé egy pocaklakó is belépett a képbe, máris fenekestül felforgatva az életüket. Fogalmuk sincs, hogyan birkózzanak meg Jurij állandó éjszakai sírásával, szeszélyes természetével, a rendszertelen alvásával és a finnyás ízlésével. Ráadásul ott van még Emma minden lében kanál édesanyja, a nem hozzá való lányt elvenni készülő fivére, lobbanékony természetű legjobb barátnője s annak gyermek után áhítozó férje, valamint a vérlázító húga, aki hírnévért és pénzért bármire hajlandó. Emma és James magukon kívül vannak a boldogságtól, hogy végre szülők lettek, de azért néha nem bánnák, ha nem volna az egész ekkora... őrület!
Akár a nevetéstől, akár az együttérzéstől potyognak az olvasó könnyei, az biztos, hogy egy családnak elegendő adag zsebkendőre lesz szüksége. Sinéad Moriarty zseniális regényével egyszerűen nem lehet betelni!

Danielle Steel: Hullócsillagom

Az amerikai Danielle Steelről, a világ talán legolvasottabb írójáról kevesen gondolnák, hogy élete drámai fordulatok, tragikus epizódok sorozata.
Hullócsillagom című könyve híres zenész-költő fia, Nick Traina - betegségével vívott - hősies küzdelmének krónikája. Nem regény, hanem lebilincselő, lelkesítő igaz történet.
Az Egyesült Államokban mintegy hárommillióan szenvednek a mániás depresszió kínzó, alattomos betegségétől. Hazánkban is százezreket érint a kór. Danielle Steel könyve elsősorban róluk, nekik és környezetüknek szól.

Urs Widmer: Anyám szeretője

Az Anyám szeretője egy néma, vad szenvedély története. Beszámoló egy élet tragédiájáról, de olyan távolságtartón elmesélve, hogy a fájdalom már sokszor az ellentétébe csap át: derűbe... Widmer ugyan az emberi lét súlyos kérdéseit feszegeti, elbeszélő stílusa folyton a lebegő könnyűség. A könyv párkötete, az Apám könyve ugyanazt a történetet meséli el - csupán a másik oldalról. Mennyivel más az a történet! Az ítélet meg az olvasó dolga.

Tegnap megkezdődött a hazai könyvszakma legnagyobb ünnepe, a XXIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. A Millenáris parkban mintegy 7000 négyzetméteren, több mint 400 programmal, 600 részt vevő szerzővel és csaknem 200 új kötettel várják a könyvbarátokat április 21. és 24. között. E négy nap alatt az Európa legnagyobb könyvesboltjába látogatók a kiadók mellett 24 ország, köztük húsz év szünet után Csehország standjával is találkozhatnak. A fesztivál díszvendég országa idén Szlovákia, díszvendég írója pedig a norvég Jostein Gaarder.

A Könyvfesztivál újdonságai közül szemezgetve összegyűjtöttünk néhányat azokból a kötetekből, amelyek a tavasz legnagyobb dobásainak ígérkeznek. Terjedelmi okokból válogatásunk a teljesség igénye nélkül készült – a lista tetszés szerint folytatható! Szerintetek melyek az idei fesztivál legjobb új könyvei?

Azoknak, akik szeretnek a dolgok mélyére ásni

Udo Ulfkotte: A menekültipar - Hogyan profitálnak politikusok, újságírók és civilszervezetek a menekülthullámból?

Egy évvel a Magyarországon is nagy visszhangot kiváltó, Megvásárolt újságírók című médiakritikai könyve után, újra forró témához nyúlt Udo Ulfkotte német tényfeltáró újságíró, aki 17 éven át volt a nagyhírű Frankfurter Allgemeine Zeitung haditudósítója és szerkesztő-riportere.
Ulfkotte annak járt utána, hogy kik és mekkora hasznot húznak a milliószámra Európába érkező észak-afrikai, közel-keleti és közép-ázsiai menekültből.

Azoknak, akik szívesen indulnak  spirituális utazásra

Nádas Péter: Az élet sója

Hogyan fonódik össze személyes érdek és egyéni ösztönkésztetés a társadalom mélyén és a szellem magasabb régióiban bekövetkező lassú elmozdulással, hogy a kettő kölcsönhatásából korszakos változás szülessen? Az először a litera.hu portálon folytatásokban megjelent szöveg, amelyet az olvasó most Forgách András rajzaival ékes könyvként vehet a kezébe, egy délnémet kisváros keletkezésének, történetének és szokásainak élvezetes és rendhagyó leírása: valós mese, városlegendárium és történelmi esszé egyszerre. A szöveg mögött felsejlő, nem túl derűlátó történetfilozófia a néhány évvel korábban íródott drámával, a Szirénénekkel rokonítja a művet, itt azonban a Luther kezdeményezte spirituális megújuláshoz illeszkedő polgári önzés, ha kivételesen is, kedvező végkifejlethez vezet.

Az „új fantasy” szerelmeseinek

 China Miéville: Vastanács

Eljött a lázadások és forradalmak ideje, a konfliktusoké és az intrikáé. Új-Crobuzont egyaránt fenyegetik külső és belső erők. Nyílt háborút vív Tesh komor városállamával, ugyanakkor utcáit elégedetlenkedők tömegei árasztják el. A népes metropolisz a pusztulás szélére sodródott. És a felfordulás kellős közepén egy titokzatos, álarcos alak forradalom lángját szítja, hogy aztán a legváratlanabb helyeken szökkenjen szárba az erőszak vérvirágja.
Lázadók kis csoportja hagyja el kétségbeesésében a várost, hogy a külvilág veszedelmeivel bátran szembeszállva fölkutassa az utolsó reménységet, mely talán már csak a legendákban létezik. Elérkezett Új-Crobuzon létének legkritikusabb pillanata. És a suttogások szerint még valami. Eljött a Vastanács ideje.

Az angol "új furcsák" vezéralakja Bas-Lag-trilógiájával nem csupán a fantasy irodalmat helyezte 21. századi alapokra, de magát a regény műfaját is. Ezzel a kötetével zárul a ciklus, mely a Perdido pályaudvar, végállomással kezdődött, és az Armadával folytatódott.
Arthur C. Clarke-díjas regény.

Azoknak, akik a mélyebb értelmet keresik

 Alister McGrath: Meghökkentő értelem

Egy téma, amely évszázadok óta foglalkoztatja az emberiséget: Alister McGrath tizenhárom rövid, közérthetően megfogalmazott fejezetben beszél a természettudományok és a keresztény hit sokrétű kapcsolatáról. A könyv lehetővé teszi a témához kapcsolódó legfontosabb viták lényegének megismerését, különösen koncentrálva az új ateizmus leegyszerűsítő és sokakat elbizonytalanító, vallásellenes állításaira. A szerző célja, hogy az olvasó felismerje: a természettudományok és a keresztény hit nem ellentétben állnak egymással, hanem együtt segítik az ember alapvető törekvését a világ átfogó, a tudományok által leírható kategóriákat meghaladó, életet gazdagító megismerésére.

 A legkisebb olvasóknak, akik igazi kalandra vágynak

 Harcos Bálint: Szofi bújócskázik

Akár tüsszent, akár varázsol, akár bújócskázik, Szofi a legfiatalabb olvasó/mesehallgató generáció nagy kedvence. Harcos Bálint új könyvében Szofi és a mamája piknikezni indulnak az erdőbe. ­Uzsonna előtt azonban Szofi bújócskázni akar. Vajon hová tűnt? A gombák közé? A vadmalacok közé? A tavirózsák közé? Nagyon ügyes, Mama sosem találja meg. És ha Mama bújik el? Megtalálja őt Szofi? Az izgalmas kaland során a mesebeli erdőben legendás lények elevenednek meg, és a klasszikus mesék szívszorító konfliktusa is felsejlik. A szöveget csodálatosan egészítik ki Cristina Quiles lenyűgöző illusztrációi, amelyek egy szempillantás alatt Szofi mesevilágába repítik nemcsak a fiatal, de az idősebb olvasókat is.

Azoknak, akik nem akarják elfelejteni az élő történelmet

 Anton Baláz: A feledés földje

Miriam és Erna története a könyv, akik együtt vészelték át Auschwitzot, majd a háború utáni Pozsonyban drámai körülmények között újra találkoznak. Az eseménysor 1949-ben játszódik, amikor Közép-Európa körül is egyre szorosabbra zárul a vasfüggöny és a cionizmussal való megbélyegzés ürügyén az antiszemitizmus újabb hulláma indul el. Erna Budapestről menekül a titkosrendőrség elől, Miriam a Palesztin Hivatalban (Jewish Agency) dolgozik és a kivándorlók Izraelbe juttatását szervezi. A budapesti zsidók illegálisan érkeznek Pozsonyba és a Palesztin Hivatal segítségével igyekeznek bejutni valamelyik kitelepítési transzportba. Miriam és Erna pozsonyi találkozása gyötrő emlékeket idéz fel bennük lágeréletük idejéből, a megalázó auschwitzi meztelenség emlékeit, melyek mindkettejük életében tartós lelki megrázkódtatás formájában vannak jelen.

 A történet fokozatosan drámai méreteket ölt, nyomon követi, hogyan válik a zsidóság számára a közép-európai térség a második világháború után újból a létért folytatott küzdelem színterévé. A szerző, aki folyamatosan foglalkozik a szlovák, s általában a közép-európai zsidóság háború utáni sorsával a regény új magyar kiadását dokumentáris függelékkel gazdagította. A Reménytranszportok című ismeretközlő könyvéből merít, melynek középpontjában az Izrael állam megalapítását követő kitelepítési akció áll. Az Állambiztonsági Szervek és D. Okáli, az akkori belügyminisztérium titkos megbízottja archívumainak titkosság alól történt feloldása után az író történelmileg hűen és új tények egész sorának felkutatásával felfedező módon rekonstruálja a magyarországi zsidók Szlovákiába menekülését s Izraelbe távozásuk drámai körülményeit.

Borzongásra és izgalomra vágyóknak

 Herman Koch: Nyaraló úszómedencével

A vacsora szerzőjének újabb lebilincselő regénye.
Amikor egy félresikerült orvosi beavatkozás következtében meghal Ralph Meier, a híres színész, háziorvosának, dr. Marc Schlossernek színt kell vallania. Hiszen a szakmai becsülete forog kockán. Nem mintha lesújtaná Ralph halála, ám a filmcsillagok menő háziorvosaként nem rejtegetheti az igazságot.
Minden az előző nyáron kezdődött, amikor Marc a feleségével és két kamasz lányával meglátogatta Meieréket egy tengerparti nyaralóban. Kellemesen berendezkedtek, élvezték Meierék és filmes barátaik ingerlő társaságát, de egy szörnyű tragédia váratlanul közbeszólt, és megmutatta, hogy senkiben sem lehet megbízni. Ahogy a nyaralás lassan rémálomba fordul, Ralph későbbi halálának körülményei is értelmet nyernek, és feltárul a nyári tragédia mögött rejlő, zavarba ejtő valóság.

Herman Koch a nyolcvanas évek közepe óta népszerű író hazájában. 2009-ben megjelent regényével, A vacsorával óriási nemzetközi sikert aratott: az első holland könyv volt, amely felkerült a New York Times bestsellerlistájára. A Nyaraló úszómedencével megismételte a világsikert.

A könyv hivatalos bemutatója április 23-án szombaton fél kettőkor lesz a XXIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, a Millenáris Park Osztovits Levente termében. A szerzővel Benyó Rita beszélget, a beszélgetés után dedikálás!

Ha nosztalgiázásról van szó, mindenki a saját gyerekkorát védi („bezzegazénidőmben”, „ó, azok a csodálatos 60-as, 70-es stb. évek…”), de azért a 80-as−90-es évek fordulóján óvodásnak, kisiskolásnak lenni mégiscsak különleges volt, bár ez akkor nem tűnt fel nekünk. Többek között azért, mert akkoriban még természetes és magától értetődő része volt mindennapjainknak a minőségi mese, amiben ma már sajnos egyre több gyerek szenved hiányt.

Süsü dalait a bakelitlemezzel együtt fújtuk, a Kelekótya kandúrok kalandjain mesekönyvet lapozgatva izgultunk, a nagy Ho-ho-ho horgász szerencsétlenkedésein a tv előtt gurultunk a nevetéstől, a folyton fogyókúrázó Gombóc Artúrral pedig diafilmet nézve – és csokit majszolva – szolidarítottunk.

Ezeket a felejthetetlen mesehősöket – és még számos másikat – Csukás Istvánnak köszönhetjük, aki ma ünnepeli 80. születésnapját. A Kossuth- és József Attila-díjas író – szerteágazó lírai és prózai munkássága ellenére – büszke rá, hogy nevét ezek a gyerekek számára megálmodott figurák tették halhatatlanná.

„A mese a legszebb, a mai napig egy olyan műfaj, amely teljes egészében képes ábrázolni a világot. Gondoljunk csak bele: benne van a születés, a halál, a csodák, és ha akarom, a túlvilág is.”

Csukás István nem az egyetlen nagy mesemondó, aki április 2-án született. 211 évvel ezelőtt egy szegény dán cipész családjába ezen a napon érkezett meg a kis Hans Christian Andersen, akiből később hazája leghíresebb költője és a nemzetközi meseirodalom legnagyobb alakja lett.

A kis gyufaáruslány, a rendíthetetlen ólomkatona, a rút kiskacsa, a Hókirálynő, a kis hableány és a többi csodálatos mesehős szomorú vagy vidám, de mindenkor szívmelengető történetein évszázadok óta generációk nőttek és nőnek fel. Andersen neve a világon mindenhol egyet jelent a mese csodájával, nem csoda hát, hogy 1967 óta a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa az ő születésének évfordulóján rendezi meg a Gyerekkönyvek Napját.

Ezen a napon családi programokkal, könyvbemutatókkal, felolvasásokkal ünneplik világszerte a minőségi gyermekirodalmat, a mesét, a mesélést, amely Csukás István szerint nem más, „mint birtokba venni a világot, megragadni valamit abból a csodából, ami körülvesz bennünket, ami az életünk valójában.”

És annak bizonyítására, hogy az igazi nagy mesemondók akkor is egy húron pendülnek, ha évszázadok választják el őket egymástól, álljon itt végül egy ismerős Andersen-idézet: „maga az élet a legcsodálatosabb tündérmese.”